A tökéletes zserbó

Évek óta keresem a tökéletes zserbó receptet. Többet kipróbáltam már, és mindig sajnáltam a beletett diót és baracklekvárt, a munkáról nem is beszélve. Az egyik kemény lett, a másiknak szétváltak a lapok, a harmadik meg rossz volt, ahogy volt, kutyának sem kellett. De máshol sem kóstoltam azt a sütit, amire gyerekkoromból emlékeztem, hogy elkérhessem a tuti receptet. Aztán eszembe jutott Lajos Mari, akiben nagyon ritkán csalódtam eddig, és kerestem receptet tőle. Ezt találtam. Ahogy van, változtatás nélkül közlöm, kizárólag a csokimázat csináltam máshogy, mert abból van egy nagyon jól bevált, és nem akartam újat kipróbálni, mert nem lehet jobb. Gyorsan szárad, nem folyik meg, nem törik, még fagyasztani is lehet, fagyasztás után nem lesz ragacsos.
Már nagyon sokszor sütöttem, mindig ugyanolyan jól sikerül, és mindig osztatlan sikert arattam vele, mindenki kéri a receptet, úgyhogy végre felteszem ide, hogy elég legyen egy linket adni :)

Hozzávalók:

a tésztához:

• 0,5 dl tej,
• 1 kockacukor,
• 2,5 dkg élesztő,
• 50 dkg finomliszt,
• 25 dkg vaj
• 10 dkg porcukor,
• 1 tojás
• 1 zacskó vaníliás cukor (10 g)
• 1 csipet só,
• kb. 1 dl tejföl

a töltelékhez:

• 30 dkg darált dió,
• kb. 20 dkg porcukor,
• 1 citrom reszelt héja
• kb. 30 dkg baracklekvár,

a mázhoz:

• 15 dkg cukor 
• 2 púpos evőkanál (holland) kakaó 
• 5 dkg vaj 
• 3-4 evőkanál forró víz 

Elkészítése:

A tésztához a tejet meglangyosítjuk, elkeverjük a kockacukorral és az élesztővel, meleg helyen felfuttatjuk. A lisztet elmorzsoljuk a vajjal, hozzáadjuk a cukrot, az élesztős tejet, a tojást, a vaníliás cukrot, a sót és a tejfölt, összegyúrjuk, cipót formálunk belőle. 

A töltelékhez a darált diót, a reszelt citromhéjat és a porcukrot összekeverjük. Sütőpapírral kibélelünk egy kb. 30x40 cm-es tepsit. 

A cipót 4 részre vágjuk, cipócskákat gömbölyítünk belőlük. Lisztezett munkalapon tepsi nagyságúra nyújtjuk az első cipót, a tepsibe terítjük,megkenjük a barakcklekvár egyharmadával, és megszórjuk a cukros dió egyharmadával.Tetejére fektetjük a második cipóból nyújtott lapot, megkenjük a maradék baracklekvár felével, megszórjuk a maradék cukros dió felével, aztán a harmadik cipóból nyújtott lap, a maradék lekvár és cukros dió következik, végül a negyedik tésztalap. Tetejét villával megszurkáljuk, a széleket lenyomkodjuk, letakarjuk, és 1 órán át kelni hagyjuk. 180 fokra előmelegített sütőben 35-40 percig sütjük, majd a tepsiben hagyjuk kihűlni. 

A csokimázhoz a hozzávalókat alaposan összeforraljuk, (hogy a kristálycukor már ne érződjön benne) kicsit hűlni hagyjuk, közben kevergetjük, majd a kicsit már kihűlt süteményt megkenjük vele. Egy teáskanál fahéjjal meg lehet bolondítani.

Úgy is nagyon finom lett, hogy nem volt baracklekvárom, csak ribizli. Az eredeti recept megengedi a margarint is, biztos úgy is jó, de hogy tökéletes legyen, érdemes beletenni a vajat, esetleg sima disznózsírral is lehet csinálni, a régiek garantáltan azzal gyúrták a tésztát, vagy felesben a vajjal. 

Még egy kis megjegyzés a citromhéjjal kapcsolatban, kevesen tudják, hogy némelyikre már rá van írva, hogy emberi fogyasztásra alkalmatlan a héja. Érdemes ellenőrizni vásárlásnál, hogy mi van a dobozra, hálóra írva!